Háborús festék – gyűlölet 156 – wiresummit.org

NYC's Graffiti mestere

Írta: Jonathan Drexler

A HATE 156 Brooklyn, New York -i író. Eredetileg egy The Come Up című show -n ismertem meg, Skeme kurátora. A színesen kifeszített vásznak között – különösen a HATE munkája hívta fel a figyelmemet.

A darabok elsősorban szóló színű háttérrel rendelkeztek, kontrasztos, kettős tónusú és nagyított H-A-val, amely végül leesett a kifeszített vászonról. Ez arra késztetné a fantáziámat, hogy a gondolataim felpörögjenek, hogyan nézhet ki a többi betűformáció. A betűk durva vonalai és szögei graffitit üvöltöttek a lényegben. Viszont hunyorognom kellett, hogy megtaláljam, hol vannak elrejtve a nyilak az egész vásznon. Ahelyett, hogy leveleit nyilakkal élesítette volna, számomra úgy tűnt, hogy a HATE a betűtípust egyfajta rejtvényre építette. Az ábécéjét szorosan egymáshoz húzták. Mégis, a levélforma messze elmaradt attól a normától, amit általában el kell várnom.

Bizonyos mértékig; könnyű természetesnek venni a graffiti szépségét. A művészeti forma túlzott kitettsége elbátortalaníthat minket attól, hogy milyen érzéseket keltenek bennünk az új tapasztalatok. Tudom, hogy ez a leírás az évek során rám vált igazsá – és sok másra is képzelem.

A HATE munkája új gondolatokat ébresztett bennem arról, hogy mi lehet a graffiti. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy munkássága egyedi. Volt alkalmam leülni vele kávé és fekete könyvek mellé, hogy többet megtudjak a munkájáról.

20180626_082214 (1)

Nézze meg művészetét

„A 80-as évek közepén kezdtem írni, miközben Manhattan Park-West gimnáziumában jártam. A legjobban élénken emlékszem arra, hogy mindenhol graffitit látok. A művészetről sokunk véletlenül beszélt azokban az időkben - természetesen magunk között.

Művészet mindenhol

„A 80-as évek közepén kezdtem írni, miközben Manhattan Park-West gimnáziumában jártam. Arra emlékszem a legjobban, hogy mindenhol graffitit látok. A művészetről sokunk véletlenül beszélt azokban az időkben – természetesen magunk között."